Zsoltárok 63

Hungarian New Translation

Sóvárgás Isten után

63 Dávid zsoltára, abból az időből, amikor Júda pusztájában volt.

² Ó, Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld.

³ Így nézek rád a szentélyben, hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet.

⁴ Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít.

⁵ Ezért téged áldalak, amíg élek, nevedet imádva emelem föl kezem.

⁶ Mintha zsíros falatokkal laktam volna jól, úgy ujjong az ajkam, és dicsér a szám.

⁷ Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem.

⁸ Mert te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok.

⁹ Ragaszkodik hozzád lelkem, jobboddal támogatsz engem.

¹⁰ De akik pusztulásomra törnek, a föld mélyébe kerülnek.

¹¹ Kardélre hányják őket, sakálok eledelévé lesznek.

¹² De a király örül Isten előtt. Dicséretet mondanak, akik rá esküsznek, a hazugok szája azonban bezárul.